„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában!”

"Az igazi karácsony nem csak egy ünnep, nem csak néhány nap az évben, és még csak nem is a vasárnapi igehirdetés témája hetente egyetlen napon. Karácsonnyal Isten az életünkbe, a „való világunkba” lép bele." Kustár Zoltán karácsonyi gondolatai.

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,8–14)

Feltűnő vonása ennek a történetnek, hogy az angyali üzenet a legegyszerűbb, legszegényebb emberekhez érkezik. Olyan furcsa, hogy amikor a Megváltó megszületik, az elsők, akik ebben a világban értesülnek róla, a társadalom szegényei, megvetettjei, kirekesztettjei. A pásztorok ugyanis ebben a korban a legszegényebb emberek voltak, akiknek nem volt szakmája, nem volt földje, nem tudtak maguk gazdálkodni, s ezért bérért, mostoha körülmények között őrizték a mások juhait. És mégis, először éppen hozzájuk érkezik el az örömhír. Mintha Isten rögtön a dolgok legelején tisztázni akarná: az, amiről a karácsony szól, az, ami a keresztyén hit örömüzenete, az az elesetteknek, a szegényeknek, a rászorulóknak szól. Az, hogy Krisztus eljött a világba, mindannyiunk számára felfoghatatlan kincs, meg nem érdemelt ajándék, életmentő adomány. Mert bizonyos értelemben mi is olyan szegények vagyunk, akár a pásztorok: éhezők a jóra, szomjasak az igazra, híján az önzetlen szeretetnek, epekedők egy meleg, megbocsátó szó után.

Érdemes azt is észrevenni, hogy ez az örömhír nem egy templomi ünnepségre érkezik, mondjuk Jeruzsálembe. Pedig el tudnánk képzelni a jelenetet: összegyűlt a gyülekezet, ott áll a főpap az oltár mellett, jobbról és balról éneklő léviták serege, és egyszer csak megnyílik az ég és megjelennek az angyalok. De nem így történt, sőt. Bár éjszaka van, ott, a betlehemi mezőn a pásztorok éppen a munkájukat végzik: őrzik a nyájat. Egy hétköznapi, szinte közönséges helyzet ez. Mit üzen ezzel nekünk az Isten? Azt, hogy az igazi karácsony nem csak egy ünnep, nem csak néhány nap az évben, és még csak nem is a vasárnapi igehirdetés témája hetente egyetlen napon. Karácsonnyal Isten az életünkbe, a „való világunkba” lép bele. A hétköznapi gondjainkra, munkahelyi nehézségeinkre, családi terheinkre hozott támaszt és kínál megoldást. Az, amivel Jézus újra és újra megajándékozhat bennünket, annak a valós életünkhöz van köze.

S végül érdemes azt is észrevenni, hogy éppen pásztorok azok, akikhez megérkeznek az angyalok. Pásztorok ők, akik Betlehembe érve a Pásztorok Királyát köszöntik, ahogy az egyik karácsonyi énekünk is mondja. Mert a gyermek Jézus maga a Jó Pásztor. Ő az, akiről az Ószövetség előre meghirdette, hogy magához gyűjti majd az övéit, ahogy a pásztor összegyűjti a szétszóródott nyájat. A jászolban fekvő kisgyermek lesz az, akiben a próféták ígérete szerint az önző, csak magukkal törődő pásztorok helyett igaz pásztorra találunk, aki megkeresett, óv és az igazság útján az üdvösség felé terelgethet minket. Ez a pásztor érkezett meg akkor, Betlehembe. Életünk Ura, útmutatónk, vezérünk, minden áldásunk forrása.

Amikor Jézus Betlehemben megszületett, a megígért Messiás jött el, hozzánk, lelki szegényekhez, hogy hétköznapjaink öröme és támasza legyen. Kívánom, hogy ez a Jézus az idei ünnepen ismét a vendégünk lehessen!

Áldott Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt kívánok mindenkinek!

 

dr. Kustár Zoltán