Spirituális hétvége Telkibányán

29Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Ez az ige foglalja össze leginkább a 2021. október 8-10. hétvégét, hiszen a Debreceni Református Hittudományi Egyetem ötödéves hallgatói és évfolyamfelelős oktatói Telkibányán tapasztalta meg fizikailag és lelkileg is, hogyan lehet megfáradni, megbotlani, de az Úr segítségével ismét szárnyalni, futni és járni.
A kora délutáni órákban érkeztünk meg Telkibányára, ahol a ragyogó napsütés mellett fizikai és lelki táplálékkal kezdődött meg az évfolyam spirituális hétvégéje. Kompetencia struktúra modell segítségével vezetett minket Kovács Krisztián tanár úr a közös gondolkodásban, ahol mindenki egyénileg is ránézett erősségeire, gyengeségeire, aktuális állapotára és növekedési lehetőségeire. Ez segített a lelkészi pályára való készülésben, hiszen a szolgálati éveink előtt hasznos volt mindannyiunk számára, hogy az önismeretben elmélyülve ránézzünk azokra a területekre, amelyek elengedhetetlenek a későbbiekben. Az esti áhitaton az évfolyam lány tagjai szolgáltak zenés, elcsendesedős liturgiával.
A szombati napot a helyi református templomban kezdtük, ahol nagytiszteletű Szalay László lelkész úr mesélt a szolgálat örömeiről, küzdelmeiről, helyi sajátosságokról és lehetőségekről. Ezt követően Kovács Krisztián tanár úr zarándoklatra elkészített liturgiája nyomán indultunk el a Pálos kolostor felé, amely a csodás őszi erdőn vezetett át. A hegyes-völgyes séta közben az Ézs 40,28-31 volt a vissza-visszatérő igeszakasz, amelyet különböző aspektusokból ízlelgettünk, és tettük fel magunknak a kérdések között azt is: hol tapasztaljuk meg Isten keze nyomát a teremtett világban? A felfelé vezető utat csendben, a természetben és a gondolatainkban elmerülve tettük meg, majd felérve végül úrvacsorai közösségben vettünk részt.
A délután további részében Gonda László tanár úr felidézte Németh Géza lelkész úr szolgálatait, és írásai mentén kisebb csoportokban gondolkodtunk a világ égető szükségleteiről és igényeiről, valamint az egyház szerepéről mindezek közepette. Számos kérdéskört körbejártunk így, és emlékeztettük saját magunkat is arra, hogy ezekben a helyzetekben mi a legfőbb feladatunk. A nap zárásaként az fiúk készültek Zsoltár-összeállítással, parafrázisokkal esti elcsendesedésképp.
Végül vasárnap reggel egy rövid sétát tettünk a környéken, mielőtt a helyi istentiszteleten részt vettünk volna. Itt a Péter első levele, ötötdik rész, hetedik verséből hangzott el az alapige, és bátorított mindannyiunkat az igehirdető, hogy merjük Istenre bízni szükségeinket, nehézségeinket, hiszen Ő az, aki mindazokat be tudja tölteni kegyelme szerint.
Áldott hétvégét tudhatunk magunk mögött, ahol nemcsak Istenhez és hivatásunkhoz kerültünk közelebb, de a közösségünk tagjai is még inkább visszataláltak egymáshoz. Hálásak vagyunk Kovács Krisztián és Gonda László évfolyafelelős oktatóknak a szervezésért és az áldozatos előkészületekért!

Nagy Bettina Tünde
DRHE ötödév, teológia-lelkész szak