Nemcsak kenyérrel - adventi gondolatok

Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. (Zsoltárok 24, 7-8) 

Isten az ajtó előtt áll, az egyenes, szemtől szembe, az emberi úton. Ez egészen más. Azt kéri: itt vagyok, kellek-e nektek? Megbízható, de nem kiszámítható. Belülről hangzik a kérdés: ki vagy? Ki az? Erre hangzik a válasz: Én vagyok a Seregek Ura, a dicsőség királya. Az egyház, az egyes ember tragédiája mindig az, hogyha megkérdezi, meg is kapja a választ, de nem ismeri fel. Nem tudja, hogy az élő Isten, aki az élete ajtaja előtt várakozik kicsoda. Vagy ijedelem szállja meg a szívét, mint egykor Róma büszke polgáraiét, akik futótűzként terjesztik a hírt: Hannibál ante portas, Hannibál ott áll a kapuk előtt, és hogyha ő bejön, akkor nekünk végünk. Sokszor érezzük, sokszor tapasztaljuk ezt a félelmet, ezt az összerándulást. Pedig Isten csak ott áll és várakozik. Vagy ami még rosszabb, ott van, meg is ismerjük, de még se hisszük el, hogy ő az. Mint az első gyülekezet, amelyik imádkozik azért, hogy Isten szabadítsa ki Pétert a börtönből, és amikor ez megtörténik, Péter zörget az ajtón, kiküldik a szolgálólányt, aki visszajön és azt mondja: itt van Péter. A gyülekezet azt mondja: elment neked az eszed. Péter a börtönben van, ez nem lehet. Elhisszük-e, hogy beteljesíti, amit ígért? Elhisszük-e, hogy azért jött, amit Krisztusban elmondott, elénk élt: Én vagyok az út, az igazság és az élet, én vagyok az ajtó? Elhisszük-e, hogy ő azért jött, hogy megmutassa, hogy a kő el van hengerítve a sír szájáról? Elhisszük-e, hogy Ő képes arra, hogy amikor az ajtók zárva maradnak, akkor is bejöjjön? Mert az ajtók zárva voltak - írja az evangélista, - és Jézus eljött és megállt a középen és azt mondta: Békesség nektek. János, az öreg apostol, amikor leírja az eljövendő világot, akkor azt mondja: íme a mennyben ott egy nyitott ajtó. A Seregek Ura már nyitott, Ő előttünk áll. Vajon beengedjük-e? Hogy felismerjük, hogy meglássuk hogy ki az, azért kínálja a mi Urunk Jézus Krisztus a szemgyógyító írt, a kenőcsőt, amivel látjuk, felismerjük, és be tudjuk fogadni. „Ó jöjj áldott vendég, nálam szállj. Bűnömtől ne iszonyodjál” – énekeljük szép karácsonyi énekünkben. Ó jöjj hát Urunk, hadd nyissuk ki az ajtót, az életünket, a szívünket, hogy örüljünk, hogy Téged látunk, most és mindenkor. Ámen. 

Bölcskei Gusztáv