Ne halogass!

Vizsgaidőszakban különösen időszerű téma a halogatás. Kivel ne történt volna meg, hogy csak tolta, tolta maga előtt az elvégzendő feladatot, hogy aztán idegesen kapkodva próbálja menteni a menthetőt?

Halogatásról akkor beszélünk, ha az egyén rendszeresen elhalasztja valamely teendői elkezdését vagy befejezését. Van, akinél ez kóros méreteket ölthet.

Az egyszerű átszervezéshez, késleltetéshez képest ez annyiban más, hogy stresszt okoz, bűntudatot, lelkiismeret-furdalást, önutálatot él át a halogató.

Kezdetben még abban bízik, hogy kevesebb idő is elég lesz számára, majd az utolsó percben kezd hozzá a tanuláshoz. Gyakran arra gondol, hogy ő csak ilyen nyomás alatt tud teljesíteni. Végül vagy sikerül valami éppen elfogadhatót produkálnia, vagy nem – az a kellemetlen érzés azonban közös, hogy ha időben elkezdte volna, sokkal jobb eredményt érhetett volna el.

Mi a halogatás háttere?

Szakértők szerint többféle típusa van a halogatóknak:

  • Ellenálló: az irányítás, a kötelező feladatok ellen lázad a halogatással.
  • Túlvállaló: nem jól méri fel az idejét / képességeit.
  • Lusta: ha csak teheti, az utolsó percig elkerüli a kihívásokat, az erőfeszítést és inkább az élvezeteket választja helyette. Gyakran valójában a feladat keltette stressz elől menekül, mivel alacsony az önbizalma.
  • Maximalista: túl magas elvárásokat állít maga elé, ettől szorong és el sem kezdi, vagy nem bírja befejezni, mert soha nem elég jó neki. Könnyen elvész a részletekben.
  • Álmodozó: nem tudja felmérni, megtervezni a célhoz vezető lépéseket, szétfolyik az ideje.
  • Szorongó: nagyon fél a kudarctól, a hibázástól, az elvárásoktól, attól, hogy mit fognak szólni mások - ezért el sem bírja kezdeni a munkát. Nehezen viseli a váratlan akadályokat, könnyen megtorpan. Gyakran külső kontrollos, azaz úgy véli, hogy a siker külső tényezőktől függ, a kudarcért viszont ő a felelős.
  • Kríziskeltő: a határidő közeledtével egyre növekvő izgalmat, adrenalint élvezi.

Hogyan győzzük le a halogatást?

  • Tudatosítsuk, hogy hajlamosak vagyunk rá!
  • Határozzuk el, hogy nekilátunk!
  • Teremtsük meg a megfelelő munkafeltételeket – már ez is segít ráhangolódni a tanulásra.
  • Fogalmazzuk meg és írjuk össze a céljainkat! A hosszabb távú célokat kezelhető, belátható részcélokra bontsuk le, így láthatjuk a cél eléréséhez vezető utat.
  • Pontosan, időintervallumok megadásával tervezzük meg a teendőinket! A határidőkhöz tegyünk emlékeztetőket a naptárunkba, telefonunkba!
  • A teendőket listázzuk fontossági sorrend szerint!
  • Előre határozzuk meg, hogy aznap miből mennyit akarunk teljesíteni, legyen stratégiánk!
  • Osszuk fel kis részfeladatokra a munkát és egyet kezdjünk el (csak elolvasom ezt a cikket)!
  • Ha még ez is nehezünkre esik, akkor tervezzünk csak 10 percre à hátha belejövünk menet közben J
  • Ha elvégeztünk valamit, jutalmazzuk meg magunkat (egy rövid séta, 20 perc internetezés, egy csoki elmajszolása – de tartsuk be a 20 percet)!
  • Koncentráljunk a pozitív végkifejletre (képzeljük el a sikeres vizsgát)!
  • Mondjuk el másoknak a munkatervünket (segíthetnek betartani, illetve kínos lesz, ha nem teljesítjük).
  • Tanuljunk együtt nem halogató baráttal!
  • Ha mégis belecsúszunk, ne adjuk fel, gyürkőzzünk neki újra!

Ha érdekelnek ezek a témák, vagy személyes tanácsadásra van szükséged, keress bátran!

Kathyné Mogyoróssy Anita
Mentálhigiénés tanácsadó

 

Források: