Ne csak az egyik füledet használd!

Korábbi témánkat, a kommunikáció-pszichológiát folytatjuk. Mi történik, ha a befogadó (a közlés címzettje) csak egy adott aspektusára reagál a közlésnek? Nézzünk néhány párbeszédet, amelyikben a beszélgetés egyik szereplője csak egy „fülét” használja a lehetséges négyből!

Egyoldalú befogadási szokások

Tárgyi fül túlsúlya

(Anya – kamasz lánya párbeszéd)

  • Vegyél fel kabátot, hideg van!
  • Nincs is hideg!
  • 3 fok van! Az szerinted meleg?
  • Nem is, legalább 6 fok van!
  • Hagyd már abba, azt mondtam, vegyél fel kabátot!

Lány bevágja az ajtót, elviharzik.

Mi történik itt? Az anya és a lánya úgy tűnik, mintha az időjárásról és annak értelemzéséről (mi számít hidegnek) vitatkozna, mivel erre, a tárgyi tartalomra fókuszálnak. A beszélgetés egyikük számára sem kellemes, ugyanis a kapcsolati tartalom rejtve marad. A lényeg a kettejük kapcsolata lett volna, a lány elvárása, hogy az anyukája ne szóljon bele az öltözködésébe, illetve bízzon meg az értékítéletében. Az anya pedig engedelmeskedést várt volna el – ez volt a vita valódi tárgya.

Kapcsolati fül túlsúlya

(férj-feleség)

  • Ebben jössz?
  • Tudom, dagadt vagyok!
  • Csak kérdeztem.
  • Persze, mert szerinted nem tudom eldönteni, miben menjek!
  • Oké, mindegy, siessünk, várnak!
  • Mert neked mindenki más fontosabb, mint én.

Mi történik itt? A férj bármit mondott, a feleség azt rögtön saját magára vonatkoztatta, azt feltételezve, hogy a férje mondatai őt minősítik és a kettejük kapcsolatáról szólnak. A férj nem akar belemenni ebbe a vitába, nem érzékeli, hogy a felesége megerősítésre vágyik (felszólítási tartalom), próbál tárgyi szinten maradni. Mindketten hiányérzettel, rossz hangulatban fejezik be a beszélgetést.

Felszólítás fül túlsúlya

(nagyi-unoka)

  • Nagyi, mindenkinek ízlett a süti a suliban!
  • Jaj, drágám, sütök gyorsan még egy tepsivel!
  • Nem azért mondtam, csak meg akartam köszönni.
  • Nem fáradság, már gyúrom is.

Mit látunk ebben a párbeszédben? A buzgó nagymama a tárgyi tartalmat egyértelműen felszólításként értelmezi és annak megfelelően cselekszik. Az unoka valószínűleg kényelmetlenül érzi magát és legközelebb meg sem meri köszönni a süteményt, ami későbbi sértődés forrása lehet – vagy éppen megtanulja, hogyan lehet újabb adag sütire szert tenni némi manipulációval.

Önmegnyilvánulási fül túlsúlya

(férj-feleség)

  • Nagyon rendetlen a lakás, szívem.
  • Na mi van, ideges vagy?
  • Nem, csak szeretném, ha kitakarítanánk. Segítek.
  • Ez a takarításmániád anyádtól van. Le kéne már szakadnod róla!
  • Nem látok ki az ablakon, ragad a padló, nincs hová leülni a cuccoktól.
  • Látom, veszekedni akarsz. Mama pici fia.

 

Mit látunk ebben a párbeszédben? A feleség nem hajlandó tudomásul venni a tárgyi tartalmat és főleg nem kíván reagálni a felszólításra (azaz nem akar takarítani). Helyette személyeskedni kezd és úgy állítja be a férj közléseit, mintha azok a személyiségéről illetve aktuális lelkiállapotáról árulkodnának. Ez lehet egy egyszerűen félrecsúszott kommunikációs helyzet, de lehet szándékos manipuláció is, amikor az egyik fél nem nyílt kommunikációval akarja valamit elérni – itt a feleség feltehetően azt, hogy a veszekedés hatására a férj hagyja annyiban a témát és ne kelljen takarítani.

 

Nézzünk egy pozitív példát is az önmegnyilvánulási fül használatára! Szintén férj-feleség párbeszéde.

  • Hogy néz ki a lakás, erre a kupira kell hazajönnöm?!
  • Nehéz napod volt, drágám?
  • Igen, és itthon is ez vár!
  • Mi történt, felbosszantott valami?
  • Igen, az a nem normális Jenő az irodában.
  • Meséld el, mi volt?
  • Képzeld, azt mondta …

Úgy tűnik, mintha itt is elterelné a szót az asszony a takarításról és a tárgyi tartalom helyett a férj lelkivilágára, érzelmi állapotára figyelne. A nagy különbség az előző párbeszédhez képest, hogy itt kérdéseket tesz fel, amelyekkel mintegy ellenőrzi azt a feltételezését, hogy a férje valójában nem a rendetlenség miatt ilyen feldúlt. A válaszokból látszik, hogy jól érzékelte, így a beszélgetés megindulhat a valódi probléma irányába. (Azután pedig megnyugodva még az is lehet, hogy együtt rendet raknak – vagy pedig senkit nem zavar a továbbiakban a rumli.)

Segítő beszélgetés (például a tanító beszélgetése a problémás diákkal, vagy egy lelkigondozás) során fontos, hogy minden fülünk nyitva legyen, különösképp az önmegnyilvánulási fülünk: figyeljünk arra, hogy mit mond el a kliens önmagáról a „sorok között”.

 

Kathyné Mogyoróssy Anita
Mentálhigiénés tanácsadó

Forrás: Friedmann Schulz von Thun: A kommunikáció zavarai és feloldásuk. Általános kommunikáció-pszichológia. Háttér Kiadó, Budapest, 2012.

Jövő héten boldogság-tippekkel jövök!