A félelem reprezentációi

Félelelm a Bibliában, félelelm a politikában, a félelem retorikája. Az interdiszciplináris érzelemkutatássorozat 6. konferenciáját szervezi meg a DE Kulturális Archeológiai Kutatócsoportja és az egyetemünk Doktori Iskolája április 26-án a Kistanácsteremben.

A félelem az egyik legalapvetőbb érzelem, amely nem csak az embert, hanem az állatokat is jellemzi, de amíg az állatvilágban ez ösztönszerű, addig az embernél jórészt kulturálisan kódolt, hogy mikor mitől fél. A félelem ugyanakkor nemcsak az élet alapvető megnyilvánulásainak egyike – a félelem és félelemkeltés megjelenik az egyén életében, továbbá a társadalmi és politikai élet összefüggéseiben, az élménytársadalom igényeinek kielégítésében, illetve a médianyilvánosság különböző szintjein. Ez az alapja annak, hogy a félelmet ugyan magunkban érezzük, és produkálunk hozzá fiziológiai tüneteket, de a félelem általában egy hosszú közösségi interakció folyamatának során alakul ki. Nem csak a félelem tárgyának tekintetében, hanem intenzitásában és megélésének formájában is. Az emberi kultúra egyik legsajátosabb vonása, hogy különböző társadalmi és kulturális mechanizmusokat alakított ki a félelem megfékezésére. A félelemben ilyen módon összekapcsolódnak a biológiai és kulturális komponensek: pl. az érzelem öntudatlan hatalma és az a kulturálisan kialakított és rögzített képesség, hogy ezeket ellenőrizhetővé és kommunikálhatóvá tegyük. A félelem tehát ambivalens jelenség: motiválhat vagy megbéníthat, elvezethet az együttérzéshez vagy éppen a szolidaritás megtagadásához, szövetségeket teremthet vagy éppen stigmatizálhat. A félelem átélése által az ember rádöbben egzisztenciájának kiszolgáltatottságára, végességére. További információ itt.