Eszkatológiai étkezés

Az étel az élet alapvető szükséges feltétele, amelyet mi a szakralitás szempontjából vizsgálunk – mondta Peres Imre, a konferencia szervezője. Az ókori keresztyén világról szóló VI. konferenciát a Patmosz Kutatóintézet szervezte. A május 7-ei alkalomnak az Eszkatológiai étkezés állt a középpontjában. 

Étkezési parancsok a prófétai küldetésben, a négyezer ember megvendégelése, a szőlő és a bor szerepe az ószövetségi eszkatológiában – többek között ezekről hallhattak a Nemzetközi Patmosz-konferencián május 7-én, kedden az egyetemen. Az étel az élet alapvető szükséges feltétele, amelyet mi a szakralitás szempontjából vizsgálunk – mondta Peres Imre, a konferencia szervezője. Az ókori keresztyén világról szóló VI. konferenciát a Patmosz Kutatóintézet szervezte. A május 7-ei alkalomnak az Eszkatológiai étkezés állt a középpontjában. 

Az egyetem rektora köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy tudóssá akkor lehet válni, ha foglalkozunk a tudománnyal, tapasztalati tudást szerzünk. A disputára szükség van az egyetemen. Kustár Zoltán szerint gyakorolni kell a tudományt, szükséges, hogy dolgozatok, értekezések és kutatások szülessenek. A Patmosz Kutatóintézet az egyetemnek fontos helyszíne a tehetséggondozásban. 

Étkezési parancsok a prófétai küldetésben, a négyezer ember megvendégelése, a szőlő és a bor szerepe az ószövetségi eszkatológiában – többek között ezekről hallhatak az érdeklődők. 
Az előadások absztraktjai itt olvashatók. 

ABSZTRAKTOK

Dr. NÉMETH Áron, Étkezési parancsok a prófétai küldetésben

Vizsgálatunk egy határesettel foglalkozik, ahol sajátos értelemben és egyedi kontextusban beszélhetünk „szent étkezés”-ről. A prófétai irodalomban, különösen is Ezékiel és Jeremiás könyvében találkozhatunk olyan étkezésre vonatkozó isteni parancsokkal, étkezéssel összefüggő prófétai cselekedetekkel, melyek egyértelműen a prófétai küldetés részeként értelmezendőek, és bár nincs kultikus vonatkozásuk, határozottan megkülönböztethetőek a profán/hétköznapi étkezéstől. Jeremiás és Ezékiel elhívási történetében egyaránt szerepelnek olyan sajátos étkezések, amelyek nem a biológiai élet fenntartásával függnek össze, hanem Isten parancsára történnek és részét képezik a küldetésnek, üzenetet hordoznak. A próféták működésében olykor szimbolikus jelentőséggel is bírhat adott ételek elfogyasztása, vagy éppen a konvencionális asztalközösség megtagadása, ahogyan erre Jeremiás és Ezékiel jelképes cselekedeteinél találhatunk példát. A tanulmány végül kitekint az Újszövetségre is, egybevetve Jézus asztalközösségeit a prófétai küldetés fentebb vizsgált étkezéseivel.

PACZÁRI András, A szőlő és a bor szerepe az ószövetségi eszkatológiában

A szőlő és a bor a messiási üdvkorszak fontos jelképeinek számítanak az ószövetségi szövegekben. A messiási korral való kapcsolat a szőlő és a bor két további jelképes használatára, nevezetesen a békével, valamint a termékenységgel való asszociációra vezethető vissza. Mivel a háborúk gyakran együtt jártak a szőlőskertek elpusztításával, a szőlő művelésének és a bor fogyasztásának lehetősége összefonódott a béke és biztonság képzetével. A szőlő és a bor ilyen értelemben szinte kizárólag fogság utáni szövegekben jelennek meg, ahol az eljövendő üdvkorszak békességére utalnak. A szőlő és a bor termékenységgel való asszociációja már a korai királyság korában is ismert volt, de a fogság utáni szövegekben a messiási korszak termékenységének és bőségének meghatározó jelképeivé válnak. A szövegek egy részében az elveszített termékenység visszaállítását mutatják, más szövegekben pedig a természetes kereteken túlmutató bőség ígéretét jelzik.

GULÁCSY Dániel, Aszketikus étkezési irányzatok a kolosséi gyülekezetben

Az apostoli kor gyülekezeteinek sokszínűsége újra és újra feltűnik az Újszövetség olvasójának. Ennek a sokszínűségnek egyik legérdekesebb színfoltja a kolosséi gyülekezetben jelen levő aszketikus divízió. Pál apostol Kolosséi gyülekezethez írott levele alapján vizsgáljuk meg ezt a csoportot, különös kitekintéssel az aszkéták étkezésre vonatkozó gondolkodására. Az aszketizmus nem csupán bizonyos ételek fogyasztásától való önmegtartóztatás, hanem egy sokszínű jelenség, mely többféle választási lehetőséget kínál a széleskörű társadalom által sokszor elítélt viselkedésformák megmagyarázására. Megvizsgáljuk továbbá az aszkéta étkezési gyakorlat teológiai problematikáját, a páli iskolával való konfrontálódását. Végül rámutatunk arra az eszkatológiai-krisztológiai megoldásra, mely által a szentíró a keresztyének életében az aszketikus gyakorlatok helyére a Krisztus végső uralmát, s a benne elrejtett „bölcsesség-forrást” helyezi.

Dr. VIRGIL László, Az ötezer és a négyezer ember megvendégelésének szimbolikája

A négyezer ember megvendégelése (Mk 8,1-9) déja vu érzést kelt bennünk, hiszen apró részleteket leszámítva, szinte szóról szóra megegyezik az ötezer ember megvendégelésének (Mk 6,30-44) történetével. Miért történik meg ez az esemény kétszer? Miért tartja érdemesnek az evangélium szerzője, Márk - aki Jézus Krisztus életének számtalan részletét egyébként nyilvánvalóan nem írja le -, hogy mégis két ilyen szakasztott egyformának tűnő eseményt örökítsen meg röviddel egymás után a művében? A megoldás kulcsa álláspontom szerint a részletekben rejlik. Azokban az apró momentumokban, amikben a két történet egymástól a nagyfokú hasonlóság mellett mégis különbözik. Ezek a differenciák szimbólum erejűek és valami nagyon fontosra világítanak rá Jézus küldetésének értelmezésével kapcsolatban.

KALLÓS Lilla Katalin: Meghívás a boldog asztalközösségbe

Az egész Szentírásban végighúzódik az Istennel való együttlétnek a reménye, melynek egyik jellegzetes módozata egy földi vagy mennyei asztalközösség, lakoma. Az Úrral való asztalközösségnek a képét a próféták a messiási korszak jelölésére használták. Ézsaiás próféta jövendölésében egyszerre jelenik meg a bőség és a nyitás ígérete, más emberek, népek irányába (Ézs 25,6). Az eljövendő lakomának így nem csak gazdagsága, öröme adja kiemelkedő voltát, hanem a meghívottak széles köre is. Ennek lehetőségét maga Jézus is hirdette különböző helyeken és módokon. Az előadásunkban arra keressük a választ, hogy az általunk tárgyalt, a nagy vacsora/lakoma példázatában (Lk 14,15-24) hogyan jelenik meg ez a motívum. Igyekszünk bemutatni, hogy Jézus példázata egy lakoma előkészületeiről, a vendégek meghívásáról és a meghívás visszautasításáról miként tudja összefoglalni a különböző korszakok remélt és ténylegesen megvalósuló viszonyait, ember és ember, ill. ember és Isten között.

KOVÁCS Patrícia, Jézus asztalközössége a bűnösökkel

Az újszövetségben nagyon fontos szerepet töltenek be az étkezések. Jól láthatjuk, hogy Jézus több alkalommal is étkezik a tanítványaival, a sokaságnak kenyeret és halat szaporít, és néhány alkalommal vámszedőkkel, bűnösökkel is étkezik. Asztalközösséget vállalni valakivel egyfajta megtisztelés volt, a zsidók nem étkeztek tisztátalanokkal, bűnösökkel és vámszedőkkel se. Jézus viselkedése, ezért is olyan meghökkentő, és a zsidók számára egészen megbotránkoztató. Előadásomban nagy hangsúlyt helyezek a Zákeussal és Lévivel való étkezésre. Keresem azoknak az üzenetét, hogy Jézus mégis milyen falakat akart lerombolni a meghökkentő magatartásával. Fontos megvizsgálnunk, hogy ma az egyháznak ezt hogyan kell értelmeznie és ennek hogyan kell megnyilvánulnia.

Dr. DRENKÓ Zoltán, A létvágy és az étvágy

 „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!“ (1Kor 10,31). Az asztalközösségek és közös étkezések, különös tekintettel a Jézus–eseményekre, a Bibliának fontos részét alkotják. Az Istenember mindenki invitálását elfogadta és Ő is mindenkit asztalához engedett. A választott nép, ám a környező népek szokásaitól eltérően, teljes nyitottság jellemezte Őt, bár voltak, akik távol tartották magukat a prostituáltak, vámszedők, szegények, betegek, más hitűek társaságától. Ezek az alkalmak többek között az elfogadás, befogadás feletti örvendezést is jelentették. - Az étkezés tehát több, mint ételfogyasztás, mint biológiai szükséglet kielégítése. A jóízű étel s az elfogadó, befogadó, sorsközösséget vállaló társ-aság egészséges, s az ízletes falat s communió tudatosan élvezve vegyileg elemezhető tartalmán kívül az által is táplál és erősít, hogy idegélvezetet, ízélvezetet, közösségből fakadó flow érzést, élményt szerez. Az ilyen jellegű „aktus” az egészség testi, lelki, szellemi, érzelmi, értelmi forrássá magasztosul. - Előadásomban az ét-vágy és lét-vágy lélektani mozgatórugóit, neurobiológiai aspektusait veszem górcső alá, megfelelő eszkatológiai keretbe ágyazva.

SERES Annamária: Hellén szümposzion és a korinthusi úrvacsora

A hellén-római kori feljegyzések gazdag összejövetelekről, vallási-rituális elemekkel átszőtt, bőséges lakomákról számolnak be. Ennek mintaszerű lebonyolítását mutatja be számunkra Plátón „Szümpószion” című munkája, mely irodalmi műfajjá avanzsálta a korabeli lakomákról szóló leírásokat. Egy teljes lakoma „δειπνον,” melynek filozófiai diskurzussal színesített utolsó része volt a „συμποσιον”, szociális-társadalmi jelentőséggel bírt, hisz egy egész közösség gondolkodására gyakorolt hatást. Ezt hivatott bemutatni első része előadásomnak.  A közösségi étkezési szokásokat, amelyek a hellén kultúrát Platón leírásától kezdve jellemezték, a megtért pogány keresztyének is jól ismerték, sőt minden bizonnyal résztvevői voltak ilyen lakomáknak. Előadásom második részében felvázolásra kerül, hogy a korinthusi gyülekezet úrvacsorai közösségére miként hatott a hellén-római bőséges lakomák háttere, hogy milyen tévutakra terelte a különböző társadalmi rétegből elszármazott gyülekezeti tagokat a pogány szokások és miért dorgálja meg a korinthusiakat Pál, hogy nem becsülik az Úr testét, azzal ahogyan egy asztalhoz, egy deipnon-hoz ülnek le (1Kor 11, 17-22) egymással.

LEDÁN István, A lakoma az ógörög sírfeliratokon és az Újszövetségben

Az előadásban arra vállalkozom, hogy vázolok néhány olyan lakomával kapcsolatos motívumot, melyekkel az ógörög sírepigrammákban találkozhatunk, illetve felvillantok néhány analógiát a görög sírszövegek és az Újszövetség lakoma-képzete között. Rá fogunk kérdezni arra is, hogy vannak-e, és ha igen, milyen feltételei vannak a lakomán való részvételnek a görög sírszövegek, valamint az Újszövetség szerint. A görög sírfeliratok lakomával kapcsolatos képzetei, illetve az Újszövetség lakoma-metaforája közötti hasonlóság arra enged következtetni, hogy a lakoma egy archetipikus és univerzális kép, melyet a különféle vallások sajátos és ugyanakkor nagyon hasonló tartalommal tölthettek meg.

Prof. Dr. PERES Imre, A relief-ábrázolások és sírszövegek az utolsó étkezésről

A görög relief ábrázolások és sírszövegek igen fontos adalékokat szolgáltatnak az ókori görögök hitéről és túlvilági szemléltetéséről, amiben fontos helyet foglal az utolsó étkezés képzete, ill. ábrázolása. Lehet, hogy mai szemmel nézve túl materialisztikusnak tűnik ez a szemlélet, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az Újszövetség is - főleg a Lukácsi és Páli változatban - eléggé masszív képzeteket tolmácsol a mennyei asztali közösségről. Valószínű, hogy ezek a képzetek nemcsak kor- és teológia-függők, hanem egyszerűen arra utalnak, hogy minden emberi túlvilági elképzelés evilági tapasztalatok által terhelt. Hogy ne váljunk túlságosan misztikusokká vagy testetlen látnokokká, mégis engednünk kell, hogy ezek a képzetek érvényesüljenek eszkatológikus látásunkban. Aztán már csak azon múlik, hogy mennyire vesszük észre, hogy az eszkatonban a materiális képzeteknek minimális helyet kell adni, és hogy bizonyos horizonton túl csakis pneumatikus formákat kell keresnünk. Ez viszont állandó feszültséget jelent, ezért nem könnyű tudatosítani, hogy meddig vonulhatunk materiális világunk eszközeivel a túlvilági, ill. transzcendens szférák vizsgálatára.

BOZSOKY Jonathán, Isten nagy vacsorája

A szent étkezéssel kapcsolatban szinte elengedhetetlen, hogy ne kerüljön szóba az „Isten nagy vacsorájáról” szóló perikópa a Jelenések könyvéből. Az említett rész nem azért fontos, mert bővíti ismeretünket az apokaliptikus, mennyei étkezésről, hanem épp azért mert annak egy torz, csúnya tükörképét mutatja fel számunkra. A jelenések könyvének 19. fejezete mintha szándékosan említené meg egymásután a Bárány menyegzőjét, mely az eszkatológikus öröm, boldogság, jutalom helye és az Isten nagy vacsoráját, amely pedig a bűnhődés színterévé válik. Előadásomban a következő kérdésekre keresem a választ: Milyen forrásokat, motívumokat ismerhetünk fel az Isten nagy vacsorájáról szóló perikópában? Mit jelent és milyen jelentőséggel bír az étkezés ebben a szövegkörnyezetben? Mit üzen „Isten nagy vacsorája” a kor egyházának?

 

A program megvalósulását a Nemzeti Tehetség Program NTP-HHTDK-18-0003 azonosítószámú pályázatának keretében az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatta.