"Az egyház misszió nélkül nem egyház"

Bütösi János emlékülést tartottak a Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat keretében csütörtökön egyetemünkön. A diaszpóra magyarság lelkigondozásában évtizedeken keresztül jelentős szerepet betöltő Bütösi Jánosra születésének századik évfordulóján emlékeztek.

Kustár Zoltán, az egyetem rektora köszöntőjében azt hangsúlyozta az egykori egyetemi tanárról, hogy Bütösi János személyében a „megfelelő ember a megfelelő időben” jött az egyetemre. „Igyekezett felrázni bennünket a magyarországi teológián, hogy belénk sulykolja fő tételét, miszerint ’az egyház misszió nélkül nem egyház’” - hangsúlyozta a rektor.

Az emlékülésen Bölcskei Gusztáv a Bütösi Missziói Alapítvány létrejöttének kezdeteire emlékezett vissza. Beszélt arról, hogy Bütösi tanár úr eleinte nem vette fel a fizetését, hanem azt egy alapba fektette, amelyből később az alapítvány működése elkezdődhetett. „Eljött az ideje annak, hogy megkeressük azokat a fiatalokat, a kik Bütösi János teológiai és missziológiai munkásságát értékelik."– mondta a dogmatikai tanszék vezetője. Ezután Bölcskei Gusztáv Prém Alexandra doktorandusz hallgatónak adta át az alapítvány díját.

A Bütösi Missziói Alapítvány Kuratóriuma pályatételt írt ki a DRHE hallgatóinak és lelkipásztoroknak, melynek témája Bütösi János hatása a kilencvenes évek magyarországi missziói gondolkodására különös tekintettel a DRHE missziói tanszéki profiljának kialakítására és a magyar református egység munkálására.

Az emlékülésen Gaál Sándor tanszékvezető ismertette Bütösi János életét és munkásságát. Az alkalmon egykori tanítványai is emlékeztek Bütösi Jánosra, többek között Gál Judit kórházlelkész vallott személyes kapcsolatukról. Egyik legfontosabb gondolat, amit megtanultam tőle, hogy „akiket Isten ránk bízott, bármi is zajlik életünkben, hordozni kell.” A megemlékezés zárásaként az egyetem rektori üléstermében leplezték le a Bütösi Jánosról készült festményt.

 

Dr. Bütösi János nyírségi eredetű földműves szülők gyermeke volt. Teológiai tanulmányait a debreceni Tisza István Tudományegyetem Teológiai Fakultásán végezte, kitűnő eredménnyel. A negyvenes évek végén a CE Bethánia országos utazótitkára.

Tanulmányi ösztöndíjjal Amerikába ment: a princetoni Teológiai Szemináriumon tanult, majd a pittsburgi egyetemen doktori fokozatot szerzett. 1949-ben a magyar hatóságok megakadályozták hazatérését, így évekig az Egyesült Államokban szolgált különböző gyülekezetekben és egyházi szervezetekben.

12 évig, 1967 és 1985 között a Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület igazgatójaként, 4 évig elnökeként és 8 évig az egyház püspökeként szolgált, majd nyugdíjba vonulása előtt 8 évig teológiai professzorként, 1991-től 1996-ig a Magyar Református Világszövetség első elnökeként szolgált.

1990 óta a debreceni teológia missziói tanszékének vezetője. 1996-ban a Nyugat-Európai Magyar nyelvű Református Lelkigondozó Szolgálat tiszteletbeli tagjává választották, a világ magyar szórványreformátusságának lelkigondozására fordított munkássága elismeréséül. Több könyv társszerkesztője (Tebenned bíztunk eleitől fogva – 1991, Kezünknek munkáját tedd állandóvá – 1992), illetve szerzője (Tévtanítások pergőtüzében – 1994, Hatvankét nap a Föld körül – 1994, A missziológia, mint teolgóiai tudomány – 1995, Diaspóra a nemzet szolgálatában – 1996). Tanulmányaival gyakorta találkozhattunk magyar és angol nyelvű folyóiratokban.

További képek a Képgalériában