Aha-ó-haha

"...S aki hallotta, az rögtön tudta: ha ezt a hangot hallja a templomban, akkor bizony közeledik a karácsony. Egy máskor nem hallható hang, egy jelzés, amire felfigyelünk, egy hang, amelyik érzéseket, emlékeket, gondolatokat indít el bennünk..."

Van-e hangja a karácsonynak? S ha igen, milyen az a hang?
A múlt vasárnapi istentiszteleten a gyülekezetünkben vendégek voltak, egy betlehemes játékot bemutató felvidéki csoport. Mindenki viselte a szerepének megfelelő öltözéket. Amikor felálltunk a padban, mindenki hallhatta a pásztorok ruházatára szerelt kis kolomp hangját. S aki hallotta, az rögtön tudta: ha ezt a hangot hallja a templomban, akkor bizony közeledik a karácsony. Egy máskor nem hallható hang, egy jelzés, amire felfigyelünk, egy hang, amelyik érzéseket, emlékeket, gondolatokat indít el bennünk. Nemrég olvastam egy Nalimov nevű orosz fizikusról. Szerinte, amikor megértünk valamit, három érzelemkifejező szót használunk: „aha” – amikor az ember az értelmével old meg egy problémát, rájön egy dolog nyitjára; „ó” –amikor csodálkozva és ámulattal elnémul a titok előtt; és „haha” – amikor egy viccet ért meg. A cseh teológus Halík ehhez azt fűzi hozzá: „Meggyőződésem, hogy Jézus igehirdetései után legtöbbször e három érzelemkifejező szó egyike hangzott el.”
De vajon így van ez a karácsonyi történetben is, amikor nem Jézus az igehirdető, de ő az igehirdetés tárgya? Szerintem igen. A csillagot követő napkeleti bölcsek logikusan gondolkodnak, így, amikor rátalálnak a betlehemi gyermekre, ez a hang szakad ki belőlük: „aha”, már értünk valamit, most jöttünk rá, hogy mit akart üzenni Isten ezekkel az égi jelekkel, a hosszú úttal, a jeruzsálemi kitérővel. Elkezdődött az új korszak a világ életében. Mária, József és a pásztorok talán csak annyit tudnak sóhajtani: „ó”. Nem értjük, nem találunk rá magyarázatot, de érezzük, hogy jó nekünk, mert velünk az Isten. És kik nevetnek, kik mernek hangosan kacagni karácsonykor? Az örömhírt éneklő angyalok. Ők már hallják Isten csodálatos  megoldásának poénját, a megváltás történetének csattanóját, az emberré lett Isten meglepetést okozó megjelenését, a lehetetlennek gondolt lehetőséget, a teremtő világosság győzelmét a sö tétség és a halál erői felett. Karácsonyi csoda, jézusi csoda mind a három: az is, ha elmondhatom, hogy megértettem valamit Isten akaratából; az is, ha belesimulok kimondhatatlan jóságának ölelésébe; az is, ha tudok és merek nevetni az angyalokkal, mert Istent dicsőíteni csak örömmel lehet.
Áldott karácsonyt kívánni nem más, mint azt kívánni egymásnak, hogy halljuk Isten tiszta hangját, s válaszoljunk rá a megértés, a csodálkozás és az öröm dallamával!  

Áldott karácsonyt!
Debrecen, 2018. december 20.            

Bölcskei Gusztáv