A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanévnyitó ünnepsége

A Debreceni Reformtus Hittudományi Egyetem ünnepi tanévnyitó közgyűlést tartott  szeptember 16-án, vasárnap délután három órakor a Nagytemplomban. Az istentiszteleten Bölcskei Gusztáv püspök hirdette az igét, Fekete Károly rektor pedig tanévnyitó beszédet mondott. Az alkalmon az első éves hallgatók és a kórházi lelkigondozói gyakorlatra készülők fogadalmat tettek, illetve átadták a köztársasági ösztöndíjakat.

DRHE  ÉVNYITÓ 2012. SZEPTEMBER 16. 15.00 – Nagytemplom

Száz éve lett egyetemi rangú a teológiai oktatás Debrecenben

 

A Debreceni Egyetem megalapításának centenáriuma Hittudományi Egyetemünknek is ünnep, mert az országgyűlés 1912-ben meghozott döntése azt jelenti, hogy száz éve lett egyetemi rangú a teológiai oktatás Debrecenben.

A Debreceni Református Kollégium tanár-csillagainak iskolateremtő együttállása többször is felvillantotta, hogy ebből a tőkeerőből egyszer fel kell táruljon a tudományos kibontakozás olyan távlata, amely elvezeti a Kollégiumot és a várost az egyetemmé válás korszakához.

A XVII. században Martonfalvi Tóth György és Szilágyi Tönkő Márton, a XVIII. század derekán Szilágyi Sámuel, Szathmári Paksi István és Hatvani István, a XVIII-XIX. század fordulóján Sinai Miklós, Budai Ézsaiás és Sárvári Pál, a reformkor időszakában Péczely József, Kerekes Ferenc és Lugossy József professzorsága mutatta ezt, amikor összesen kilencen voltak a Magyar Tudós Társaság (=MTA) tiszteleti vagy rendes tagjai a Kollégium tanárai közül. Ők mind-mind fundamentumává lettek annak, hogy az évszázadok álma megvalósuljon.

Az egyetemmé alakulás ideáját először dr. Török József orvos mondta ki 1870-ben, a Kollégium új épületének alapkőletételén elhangzott ünnepi beszédében.

Az egyetemi mozgalom 1874-ben kezdett határozottabb alakot ölteni, amikor négy évfolyamos lett a jogakadémia, a tiszántúli református egyházkerület őszi közgyűlése pedig kimondta, hogy felállítják Debrecenben a protestáns egyetemet.

Elsőként a dunántúli reformátusok támogatták a debreceni protestáns egyetem ötletét, amelynek megvalósulásáért nagyszabású gyűjtést hirdettek meg.

Az üggyel 1879-ben a református tanügyi bizottság kezdett behatóbban foglalkozni, mert sorsdöntőnek tartották, hogy egy bölcsészkar felállításával gondoskodjanak a református tanárképzésről. Ettől kezdve összefonódott a református tanárképzés és a bölcsészkar ügye a debreceni egyetem létrejöttével. Hamarosan Tisza István is csatlakozott az egyetemalapítás mozgalmához, aki nyíltan hangoztatta a debreceni egyetem szükségességét és hozzásegítette azt a megvalósuláshoz.

Bár az 1881-ben összeült Debreceni Zsinat a legsürgősebb teendők közé sorolta a bölcsészkar megszervezését, csak tíz év múlva, 1891-ben hirdetett gyűjtést a Budapesten ülésező zsinat a debreceni bölcsész-fakultás szervezésére. A közadakozáson felbuzdulva egyetemi mozgalom indult Debrecenben, hogy folyamatosan napirenden tartsák a Kollégium akadémiai tagozatainak egyetemmé fejlesztését. Sorra alakultak az új tanszékek, mégpedig kiváló oktatók Debrecenbe hívásával.

1892-től Debrecen városa négy, a Tiszántúli Református Egyházkerület két, a debreceni református egyház egy új tanszéket alapított.

A debreceni egyetem ügye az országos egyházi fórumokon folyamatosan jelen volt, de a pénzkérdésen sorozatosan fennakadt a szándék megvalósulása.

A zsinat 1906-ban elállt az egyetem eszméjétől, s csak a bölcsészkar kiépítését és a tanárképzésről való gondoskodást tűzte ki célként. Az evangélikus egyház 1907-ben hátrált ki a közös egyetem tervezgetéséből.

A tiszántúli egyházkerület és Debrecen város számára ekkor vált egyértelművé, hogy külső segítségre nem számíthatnak, s önállóan kell cselekedniük.

A város telket ajánlott fel az egyetem céljaira, az egyházkerület pedig 1907-től tovább szaporította az új tanszékek számát. Egy erős teológiai és egy erős jogi kar mellett néhány év alatt kibontakozott egy ezekhez méltó bölcsészkar, ami magára vonta az oktatási kormányzat figyelmét.

Az események 1911-ben még inkább felpörögtek. Háttértárgyalások, ígéretek, emlékirat felterjesztés és miniszteri leiratok váltogatták egymást. A költségekről és a terhekről számháborúk, a városi, állami és egyházi érdekekről sajtóviták zajlottak. Vádaskodások is megszólaltak, íme, néhány szalagcím: a kálvinista Róma önkéntes behódolása az államnak tönkre teszi a hazai protestáns főiskolákat; a Tiszántúli Egyházkerület államosította főiskoláját; az elvilágiasodott közszellem beköltözik Debrecen város egyházi oktatásába… – ilyesmiktől volt hangos a korabeli sajtó.

Demonstrációkban sem volt hiány. A legnagyobb szabású 1911. október 26-án volt Budapesten, amikor 600 fős debreceni és kelet-magyarországi küldöttség és mintegy 100 országgyűlési képviselő vonult a minisztérium elé az egyetem ügyében.

A debreceni egyetem struktúrájának kialakítási fázisaiban egyszer sem volt kétséges, hogy ha Debrecenben egyetem lesz, akkor annak református hittudományi karának is lennie kell. Az egyetemmel kapcsolatos háttértárgyalások idején hivatalban lévő püspökök (Kiss Áron, Erőss Lajos, Baltazár Dezső) első rendű kérdésnek tartották, hogy biztosítsák a hittudományi kar hosszú távú jövőjét és stabil jogállását.

Fontos állomása volt ennek a zaklatott időszaknak az, amikor Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratban rögzítette a hittudományi kar garanciáit. Az 1911. novemberi Egyházkerületi Közgyűlés elfogadta ezeket és kimondta, hogy a Debreceni Egyetem megalakítása érdekében átadja a Kollégium három akadémiai karát egyetemi karok létesítésére. Ezután még azért kellett szót emelni, hogy a kormány nyilvánítsa ki egyértelműen: a Debreceni Egyetem egy teljes, orvosi karral is rendelkező, négykarú egyetem lesz. Ennek garantálása után született meg az 1912. évi 36. törvény, amellyel a magyar állam megalapította a Debreceni Egyetemet.

A tanszékek betöltésénél ugyanazok voltak az elvárt feltételek, mint amelyek a budapesti tudományegyetem római katolikus hittudományi kara esetében.

Miközben még javában zajlottak az egyeztetések, a megállapodás hírére élénk vita indult az egyházi sajtóban a leendő teológiai kar tanszékbeosztásáról.

A vita beleilleszkedett abba az egyházi változás-sorozatba, amelynek gyökerei visszanyúlnak a XIX. század második felére. A Budapesten megjelent egyesületi keresztyénség missziói-ébredési mozgalmai, a debreceni református ortodoxia megerősödése és az 1909-es Kálvin-jubileum hatása elindított egy teológiai és belmissziói megújulási folyamatot. Ennek a sokirányú folyamatnak egyik markáns eredménye a lelkészeszmény megváltozása, amely elindította a teológiai képzés új alapokra helyezését és a lelkészképzés átalakítását, kibővítve azt egy belmissziói tanszék alapításával. A debreceni tanszék finanszírozásához Baltazár Dezső püspök főúri patrónusok anyagi támogatását kérte és kapta meg 1912-ben.

Mivel a zsinati határozatot nem tudta minden református teológiai főiskola teljesíteni, és elvileg is volt nézetkülönbség, ezért Révész Kálmán, sárospataki tanár kifogást emelt a két gyakorlati teológiai tanszék felállítása ellen. Példaként a berlini, a lipcsei protestáns és a budapesti római katolikus hittudományi fakultás tanszékeinek arányszámára utalt, ahol mindenütt csak egy gyakorlati teológiai tanszék volt akkoriban. A válaszcikk a hazai egyházi állapotokra utalt: Ne hivatkozzunk német példákra, mert ott a teológiára menő ifjak rendelkeznek belmissziói tapasztalatokkal. Nálunk nemcsak, hogy nem volt ilyen előzetes élménye a diákoknak, hanem még a gyülekezeti lelkészek is rászorulnak a gyakorlati teológiai professzor segítségére, hogy elinduljon ez a munkaág a gyülekezetekben és az egyházban. Debrecenben tehát az időigényes és széleskörű feladat miatt látták szükségesnek a második gyakorlati teológiai professzor alkalmazását.

A tanszékbeosztás szempontjaihoz dr. Varga Zsigmond vallástörténész is hozzászólt, aki azt javasolta, hogy legyen tanszéke a sémi nyelvnek és irodalomnak, valamint alakuljon önálló vallástörténeti tanszék. A szerző szerint a keleti ásatások elindulása, a török-kutatás fejlődése és egyéb tudományos érdekek indokolttá teszik javaslatát, de ez nem változtatta meg a korábbi terveket.

A református hittudományi kar struktúrájára vonatkozó végső miniszteri leirat 1913. május 21-én született meg. Igazából ez nyugtatta meg a kedélyeket, amelyben hét tanszék szerepelt: ószövetségi írásmagyarázat és teológia (1), újszövetségi írásmagyarázat és teológia (2), egyháztörténelem (3), dogmatika (4), vallásbölcsészet és vallástörténet (5), szónoklat és liturgika (6), lelkipásztorkodástan és az egyház belső élete (7) tanszék. A debreceni egyházközség által felajánlott alapítvány terhére előirányozták, hogy a későbbiek során vagy sémi filológiai, vagy bölcsészeti, vagy protestáns egyházjogi tanszéket állítanak majd fel.

Az egyetemindításra készülő Debreceni Református Kollégium két jelentős beruházása is ekkor fejeződött be. A Kollégium hátsó udvarán 1912/13-ban bővítették 180 férőhelyesre az akadémiai internátust. A főgimnázium Péterfia utcai új épülete is 1913-ban készült el. Ezek is közrejátszottak abban, hogy az egyházkerület elnöksége felajánlotta a Református Kollégium épületét az egyetem céljaira. Így nem felmenő rendszerben nyitotta meg kapuit a Debreceni Egyetem, hanem mindhárom kar minden évfolyama egyetemi tanévet kezdhetett 1914 őszén.

A működését a Református Kollégium épületében kezdő és még vagy húsz évig itt folytató Debreceni Egyetem részese lett a genius loci minden napos valóságának. Áldjuk Isten bölcsességét, hogy a 475. jubileumi tanév kapujában hálát adhatunk a száz éve egyetemi rangú debreceni teológiai oktatásért! Soli Deo Gloria!

Ezekkel a gondolatokkal a Debreceni Református Hittudományi Egyetem jubileumi, 475. tanévét megnyitom!

 

Főtiszteletű Egyetemi Tanévnyitó Közgyűlés!

Az Egyetem életét érintő események közül csak a legfontosabbakat említem: Lezárult a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem által kidolgozott „Felnőtt- és szakképzési együttműködés a hátrányos helyzetű személyek munkaerőpiaci esélyeinek növeléséért a Bihor és Hajdú-Bihar Eurorégióban” című pályázat. A felügyeleti szerv szeptember 12-én elvégezte a beszerzett eszközök és a pénzügyi elszámolás ellenőrzését.

Oktatóink a nyáron két határon túli pedagógus-továbbképzésben vállaltak aktív szerepet: Szovátán, a Teleki Oktatási Központban zajlott a 20. Bolyai Nyári Akadémia, augusztusban pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma felkérésére szerveztük meg Hajdúszoboszlón a szlovéniai magyar pedagógusok anyanyelvi kultúrájának módszertani továbbképzését.

Szenátusunk döntése értelmében, egyetemünk 2012. augusztus 31. napjával átadta a Kölcsey Ferenc Gyakorló Általános Iskola fenntartói jogát az Egyházkerületnek. A váltás miatti intézkedések és a tanítóképzésről szóló szakmai megállapodás egyeztetés alatt vannak.

A minisztériumi elvonások miatt intézkedési tervet készítettünk, hogy lehetőleg elkerüljük, vagy legalább késleltessük a csoportos létszámleépítést. Ezért munkaköri átcsoportosításokat, kötelező óraszámemelést hajtottunk végre. Csökkentjük a megbízási szerződéseket és az óraadói kört, leállítottuk a belső pályázatokat, felfüggesztettük a professor emeritus tiszteletdíj folyósítását, folyamatban van a médiaműhelyek foglalkoztatási felülvizsgálata, valamint általános vásárlási stopot hirdettünk.

Szeptember 8-án a Kollégium Oratóriumában ünnepélyes körülmények között osztottuk ki a jubileumi diplomákat a jogelőd intézményekben végzett 122 egykori tanítónak (108) és lelkésznek (14).

Létszámaink: Első éves doktorandusz hallgatóként 8 fő kezd. A Doktori Iskolában összesen 35 fő végez posztgraduális tanulmányokat.

- Az első évfolyamokra 209 fő iratkozott be.

- Nem hitéleti képzésre 616 fő, hitéleti képzésre 288 fő iratkozott be, így hallgatóink összlétszáma a tanév kezdetén: 939 fő.

A személyi változásokra és az új alkalmazásokra térve bejelentem, hogy a Természettudományi Tanszékre meghirdetett oktatói pályázat pályázó hiányában sikertelen volt.

- Köszöntöm dr. Fazakas Sándor egyetemi tanár urat, aki hazaérkezett németországi alkotói szabadságáról és folytatja munkáját a Szociáletikai Tanszéken.

- Bejelentem, hogy az egyetemünk hallgatói között végzendő hitéleti munka segítésére – tanársegédi munkakörének érintetlenül hagyásával – diákmissziót koordináló tanárrá neveztem ki jelen tanévre Németh Áront, az Ószövetségi Tanszék tanársegédét.

- Nyugdíjba vonulása alkalmából őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm dr. Szathmáry Sándorné Török Mária nagytiszteletű asszonyt, aki korábban évtizedekig a Kollégiumi Nagykönyvtárban, majd hosszú évek óta a Teológiai Szakkönyvtárban végezte szakszerűen, csendesen és precízen könyveink elektronikus katalogizálását. Intézményünk nevében hálásan köszönöm hűséges háttérmunkáját. Segítőkészségével sok diák és oktató kutatómunkáját segítette. Isten áldását kérjük életére és szeretteire!

- A Szenátus szeptember 14-i ülésének határozata szerint az Idegen Nyelvi Tanszékre meghirdetett főiskolai docensi pályázat eredményes volt, a szabályszerűen lefolytatott véleményezési eljárások után, titkos szavazással dr. Gaál Izabella kap kinevezést. Sok sikert és eredményes munkát kívánunk Docens Asszonynak!

A Szenátus június 26-i ülésének határozata szerint a Dogmatika Tanszékre meghirdetett egyetemi docensi pályázat eredményes volt, a szabályszerűen lefolytatott véleményezési eljárások után, titkos szavazással dr. Kovács Ábrahám kap kinevezést, aki az MTA Bolyai ösztöndíját kiemelkedő minősítéssel zárta a 2012. évben és Bolyai Emlékplakettet vehetett át. Sok sikert és eredményes munkát kívánunk Docens Úrnak!

 

 

 

Egyetemünk közössége ünnepi tanulmánykötettel köszöntötte dr. Bölcskei Gusztáv püspököt 60. születésnapja alkalmából

 

 

 

Dr. Fekete Károly rektor köszöntője az intézmény nevében:

Egyetemünk oktatói, hallgatói és munkatársi közössége őszinte tisztelettel köszönti Püspök Urat hatvanadik születésnapja alkalmából, püspökségének tizenötödik esztendejében.

Számunkra mindkét dátum fontos, mert együtt hordozzák a jelenlét és a hiányérzet valóságát.

Professzori működésének szüneteltetése sajátos hiányt jelent. Tizenöt éve nélkülözzük közvetlen oktatói munkáját, tanszékvezetői aktivitását, témavezetői tevékenységét, évfolyamfelelősi és nevelői szolgálatait.

Ugyanakkor, mint intézményünk fenntartója, az elmúlt tizenöt évben is folyamatosan jelen volt segítségével és szívén viseli fejlesztési törekvéseinket. Püspöki szolgálatának és egyetemünk legújabbkori történetének közös gyümölcse a 12 szemeszterre bővült teológiai oktatás és a gyakorlati év bevezetése, az egyszemélyes tanszékek fokozatos kibővítése, a szakok palettájának szélesítése és a debreceni református felsőoktatás integrációjának megteremtése. Köszönjük, hogy tudományos, lelki-szellemi és anyagi tekintetben is a jó gazda gondosságával végzi fenntartói feladatait. Örömünk, hogy a Tiszántúlon harmóniában áll egyházkerület és teológia, tudomány és gyakorlat, képzés és szolgálatba állítás.

Úgy köszöntjük Bölcskei Gusztáv püspök urat, mint a hívő realizmus emberét. Egy interjúban hangzott el ez az önjellemzés: „számomra az első és legfontosabb realitás az Isten realitása. A második a Szentírás realitása, a harmadik pedig az, hogy nekünk most nagyon komolyan kell vennünk azt a realitást, amiben élünk.”

Köszöntjük tanszékvezető Professzor Urat, aki emlékezetesen tanított bennünket az Isten realitására, s aki manapság is felüdül, ha a teológiai tudománnyal foglalkozhat, és ha előadásaival rámutathat a teológiai összefüggésekre.

 

Köszöntjük az igehirdető Bölcskei Gusztávot, aki a Szentírás realitására figyelve szólja az evangéliumot. Szónokolni, papolni, kegyes frázisokat ismételgetni sokan tudnak, de Isten szívének szándékait úgy megszólaltatni, mint ahogyan azt ő is teszi – kevesen.

Köszöntjük az egyházkormányzót, aki a valós életet és a polisz dolgait az Istentől kapott életrealitás távlatában szemléli. Köszönjük mindazt, amit tett azért, hogy egyházunk Kárpát-medencei léptékben töltse be küldetését, és tudatosan figyeljünk összetartozásunkra.

Egyetemünk közössége nevében kívánjuk, hogy Isten éltesse, és áldja meg Püspök Urat, és szolgálata közben érezze magát továbbra is otthonosan a Kárpát-medence magyarsága között, a Tiszántúl reformátusságának tájain, benne a cívis városban, amelynek szíve a Református Kollégium! Szeretteivel és családjával együtt tartsa meg életét még sokáig az Élet Ura!

Dr. Fazakas Sándor professzor köszöntője:

Bölcskei Gusztáv Püspök Úr 2012. július 30-án ünnepelte 60. születésnapját. Erre az alaklomra egy tanulmánykötet állított össze és szerkesztett a tanszék. Éppen ezért nemcsak a tanszék nevében, hanem egy szélesebb egyetemi-akadémiai közösség nevében köszöntjük Püspök urat, hiszen a szerzők körében találjuk egykori pályatársait, tanítványait és kollegáit, elsősorban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárait, de a testvér hittudományi felsőoktatási intézmények vezetőit és a rokon szakterületek képviselőit is.
A kötet címe: „Krisztusért járva követségben”. Teológia-igehirdetés-egyházkormányzás.   
A választott cím, de még inkább a tartalom és a kötet felépítése e hármas besorolással jelen nemcsak Bölcskei Gusztáv szakmai életútjára, az egyház ügyében, Krisztus követeként végzett szertágazó szolgálatára kíván rímelni, de annak az igénynek is meg akar felelni, amelyet püspöki székfoglaló beszédében így fogalmazott meg:   
A magyar református teológiának továbbra is feladata az, hogy figyelmeztesse az egyházat mindkét véglet elkerülésére. Nem attól kell féltenie a teológiát az egyháznak, hogy ha nem áll valamiféle kontroll alatt, akkor önállósodik és elveszíti igazi lényegét, hanem inkább attól, hogy a teológia csak legitimációs szerepet töltsön be az egyház, az egyházi szervezetek, vagy az egyházi vezetés számára. A teológiának ugyanis az a feladata, hogy olyan dolgokról, amelyeket mindenki magától értetődőnek tart, megmutassa, hogy nem is olyan magától értetődőek, olyanokról pedig, amelyeket mindenki végtelenül bonyolultnak tart, megmutassa, hogy nem is olyan bonyolult. Az egyik esetben a teológia feladata a „szent nyugtalanság” okozása, a másikban pedig annak a Bonhoeffer szerint ördögi sugallatnak az elutasítása, amely szerint: «Maradj a problémánál és mentes leszel a megoldástól!»”
Erre a teológiai látásra és tájékozódásra van szükség ahhoz, hogy egy lelkész, egyetemi tanár és püspök a Krisztustól kapott kegyelmi ajándékok, a hűség és elkötelezettség alapján ellássa szolgálatát, bátorítson és vigasztaljon, képviselje az egyház ügyét a mai világban. Sem az egyetemi katedráról, sem a szószékről, sem pedig a „püspöki székből” nem hangozhat más, mint Isten Igéje, illetve az, hogy az Isten akaratának való engedelmesség teheti értelmessé, széppé, hitelessé és minden nehézsége ellenére vállalhatóvá a teológus életformát. De a kijelentés igazságának ismerete, az Ige hirdetése illetve erről való bizonyságétel, és az egyház ügyéért való döntések felvállalása, s e három összefüggése, nemcsak egy-egy püspökkel vagy egyházkormányzóval szemben támasztott elvárás, hanem érvényes követelmény minden lelkipásztorra, sőt hitét komolyan felvállaló egyháztagra nézve is.
Bölcskei Gusztáv ezért kívánta inspirálni tanítványait és kollegáit egyetemi oktatói pályája alatt az elmélyült teológiai tudományművelésre, ez az igény, vagyis a krisztusi hit és a keresztyén életvitel összhangjának sürgetése határozta meg igehirdetéseit az egyházkerület, a Kárpát-medence és a nemzetközi testvéregyházak szószékein. De egyházkormányzóként az egyház képviseletében is a hitvallás és az élet, a tanítás és az egyházi rend, a krisztusi mérték és a közösségi döntések egymásnak való megfeleltetése várt rá a szolgálat közben. S, hogy e három területet szerves egységét és egymásra utaltságát mennyire nem lehet elválasztani egymástól, arról tesz bizonyságot a jelen tanulmánykötet is tartalmával, jellegével és felépítésével. A szerzők – tudományos munkájuknak és érdeklődésüknek megfelelően − igyekeznek megosztani velünk, az igehirdetés és tanítás számára alkalmazhatóvá tenni a legújabb írásmagyarázati eredményeket, felelevenítik a reformátori teológiai örökség legátütőbb felismeréseit és legjobb hagyományit, s mindezt igyekeznek összefüggésbe hozni azzal a társadalmi-kulturális környezettel, amelyben az Evangéliumot érthető és megtapasztalható módon kell közvetíteni, szóban és cselekedetek által.  
Úgy gondoljuk, hogy a kötet reprezentatív módon ad betekintést a jelenkori magyar protestáns teológiai tudományművelés egzisztenciális kérdéseibe, s bizonyítja, hogy ez a teológia nem világ- és életidegen, hanem igei meghatározottságú, a környezet változásaira, az idők kihívásira érzékenyen reagáló egyházi teológia, amely egyszersmind törekszik az interdiszciplinárisra, hogy ismereteiről egyéb tudományok számára is számot tudjon adni. Remélhetőleg az itt közölt tanulmányok tovább erősítik azt a felismerést, hogy a teológia művelése izgalmas vállalkozás, amely mindig újabb meglepetésekkel szolgál, Isten titkainak újabb összefüggéseit tárja fel, ugyanakkor intellektuális és spirituális horizontot is felnyit számunkra, amelynek megtapasztalása örömmel töltheti el – nemcsak a jubilánst, hanem az olvasót is.  
És hogy a címlapon, miért éppen ez az ábrázolás kapott helyett? Azt kívánjuk, hogy az ünnepelt szolgálatának további ideje alatt is – úgy, ahogyan kívánta a maga számára püspöki szolgálata kezdetén, a csarodai mosolygó apostolokra utalva – őrizze meg humorát, ne felejtsen el mosolyogni, s legyenek derűsek az őt körülvevő, segítő, megértő kollegák és szolgatársak is!   
Megköszönve a szerzőtársak munkáját, az intézményvezetés háttértámogatását és a szöveg gondozásában és a technikai szerkesztésben részt vett kollegák, munkatársak fáradozását, kérjük Püspök urat, fogadja szeretettel ezt a kötet!   

A Debreceni Egyetem kitüntette dr. Bölcskei Gusztávot a Pro Universitate Debreceniensi kitüntetéssel

A díjat dr. Fábián István professzor, a Debreceni Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia egyetemi tagozatának elnöke adta át.

Laudációt mondott dr. Gaál István rektorhelyettes, a DE TEK elnöke

 

Dr. Gaál István rektorhelyettes laudációja:
A centenáriumát ünneplő Debreceni Egyetem nem felejti és nagyra értékeli azokat a gyökereket, melyek a Református Kollégiumban a XVI. század óta folyamatosan működő tudós műhelyhez kötik. Hisszük és valljuk, hogy az akadémiai tagozatok 1912-es kiválása a Református Kollégiumból, és általuk a Magyar Királyi Tudományegyetem megalakítása, nem veszteség volt a református egyháznak, hanem a két intézmény későbbi és jelenkori szoros együttműködése révén, hozzájárult a debreceni felsőoktatás és az egyetemes tudomány megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez. Ahogyan 1914-ben Baltazár Dezső püspök úr az egyetemre áthelyezett kollégiumi professzorok búcsúztatásakor mondta: „Ha a magyar nemzeti művelődés az ellenkező szelek fúvása mellett csak úgy tudhatott magának újabb szilárd templomot építeni, ha fundamentumába egy református intézmény gránitköveit építi bele: odaadjuk a gránitkövet.”

Ezeket a gránitköveket, a tudományegyetem száz évvel ezelőtti megalapításának lehetőségét óhajtja a Debreceni Egyetem vezetése és Szenátusa a mai nap hálával és tisztelettel megköszönni a Református Egyháznak azáltal, hogy a 60-dik születésnapját ünneplő Bölcskei Gusztáv püspök urat Pro Universitate Debreceniensi kitüntetéssel jutalmazza.

Bölcskei Gusztáv Szamoskéren született, 1952. június 30-án, lelkészcsalád hatodik gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, teológiai tanulmányait 1971 és 1976 között végezte a Debreceni Református Teológiai Akadémián. Vallástanárként dolgozott a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, majd kinevezést kapott az Etikai és Egyházszociológiai Tanszékre, melynek 1990-től tanszékvezető egyetemi tanára. A 1990-es években két ízben választották a Teológiai Akadémia dékánjává, 1995−1997 között pedig a Debreceni Református Kollégium főigazgatói tisztét töltötte be. 1995-ben doktorált a Budapesti Református Teológiai Akadémián.

1979-től kezdődően vett részt a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának munkájában, 1995-től szekció elnökként, 2010-től elnökként. 1990 és 1996 között a Tiszántúli Református Egyházkerület Teológiai Bizottságának elnöke, a lelkésztovábbképzés tanulmányi munkájának szervezője. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1996-ban, 2002-ben és 2008-ban püspökévé választotta, amely tisztséget, s ezzel együtt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöki tisztét így folyamatosan 1997-től tölti be. Több alkalommal képviselte egyházunkat a nemzetközi egyházi konferencián, ökumenikus szervezetek nagygyűlésein. 2006−2010 között a Református Világszövetség Európa-területi Tanácsának elnöke.

Tevékenysége alapvetően hozzájárult a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem szoros testvéri kapcsolatának továbbfejlesztéséhez.